Szemfényvesztés a boltokban

A „fejlett” európai országokban a kaja 30 százaléka a kukában landol. Hányszor jársz úgy, hogy ki kell dobnod valamit, mert lejárt a szavatossága, vagy mert hazatérve mégsem tetszik már a holmi? Pedig jócskán lehet spórolni, ha nem vásárolsz felesleges dolgokat, ráadásul több marad arra, ami igazi örömmel tölt el – ilyenek például a barátokkal a közös élmények (kirándulás, koncert, utazás stb.).

Ha bevásárlólistával, jóllakottan mész boltba, jó esélyed van arra, hogy csak azt vedd meg, amit terveztél. Ehhez képest a valóságban bemész, hogy vegyél egy-két dolgot, majd egy púposan telerakott bevásárlókocsival lépsz ki a fotocellás ajtón. Ismerős, igaz? A világszerte végzett felmérések szerint a vásárlások majdnem fele rögtönzött vásárlás, vagyis azért veszed meg a cuccokat, mert éppen az utadba kerültek a boltban.

Sokakban nem tudatosodik, hogy a mai reklámeszközök már az összes érzékünkre hatnak. A boltban okkal megy az a felpörgető vagy éppen relaxáló hatású zene, okkal érzel az eladótérben kellemes illatokat (lásd a pékárú hálózatok), szándékosan tér vissza mindenütt ugyanaz a színvilág, és még a világítást is a kedvedre hangolják. Ezek azok, amik észrevétlenül kellemes eseménnyé varázsolják a vásárlást. Olyannyira, hogy a hétvégi „áruházban lógás” ma már külön program, pedig a bevásárlással kezdődött minden…

Egy áruházba betérve a feliratok kereszttűzébe kerülsz, az „Akció” táblák erdejében mozogsz. Ha felnézel, láthatod, hogy a tábláknak készített sínrendszerek vetekszenek a nagyszínpadok hang- és világítástechnikai állványrendszerével. Ugyancsak az akciókról olvashatsz a polccsíkokon, a márkás kinézettel ellátott állványokon, a pénztári blokk hátulján és így tovább.

Az állandó átrendezgetéssel azt érik el, hogy minden alkalommal végig kell menned a teljes árukészlet mellett, hogy megtaláld, amit keresel. Persze, innen-onnan rögtön le is veszel egy-két dolgot, ami „csak most jutott eszedbe”. Az elrendezésben a másik fő fortély a magasság. A szemmagasságban elhelyezett áruért sokkal több pénzt fizet a gyártó a kereskedőnek, mintha csak a bokánkhoz teszik ki az árut. Naná, mert a szemmagasságban lévő áru sokkal jobban fogy – a polcdíjat persze ismét csak te fizeted meg a termék árában. A harmadik bravúros trükk a pénztárzónánál van: a sorban állók mellé rendszerint teljesen felesleges kis kütyüket, nassolnivalókat helyeznek, ugyanis arra utaznak, hogy te, aki ott sorban állsz, majd unalmadban leveszed a terméket a polcról.

A nyereményjátékok, hozzácsomagolt ajándékok, gyűjtőcsomagolásban árult termékek mind az értékesített mennyiség növelését szolgálják. Leggyakrabban a raktárban visszamaradt, eladatlan készletek kitolásakor kezdenek a kereskedők akcióba. Az akciókban a legnagyobb biznisz az, hogy bevonzzák a vásárlókat, akik utána még tízszer annyit összevásárolnak a nem akciós termékekből. Figyeld meg magadon is a jelenséget!

Sok nagyáruházban már teljesen megszüntették a bevásárlókosarakat, csak a hatalmas bevásárlókocsik maradtak vagy a húzható kosarak, amibe hihetetlen mennyiségű árut lehet bepakolni, nincs súlykorlát, se pszichés korlát. A bankkártyás, áruhitelre történő vásárlás lehetősége szintén elsősorban az agyadban szünteti meg a fogyasztási korlátokat.

Talán ennyi elég is a milliónyi trükkből, amivel bombáznak bennünket vásárláskor. Menj egyszer a haverokkal „tanulmányi kirándulásra” egy áruházba úgy, hogy egy fillért sem visztek magatokkal, csak arra koncentráltok, hogy milyen módszerekkel próbálnak benneteket rávenni a fogyasztásra! Garantáltan érdekes lesz.